A Vérfarkas és az Átváltozás Leírása
 Egy összetett leírás a vérfarkasokról vázlatos lehet a múlt évszázadaiból. Emberi formájukban bozontos szemöldökük volt, ami találkozik az orruknál. Vérvörös körmük hosszú és mandula formájú; szájuk és szemük mindig száraz és vágyakozó volt. Hosszú, keskeny fülük a fejük oldalához lapult. Bőrük érdes, karmolással teli és szőrös volt sárgás, rózsaszín vagy zöld árnyalatban. Összegezve néhány testi sajátságot, a vérfarkasnak is vannak bizonyos lélektani jellegzetességei. Általában az éjszakát és a magányt szerették, hajlamosak voltak temetőket látogatni, kiásni a halottakat és lakomázni belőlük.
Az átváltozás a következő módszerek alapján jöhetett létre:
Átok: Egy halálosan beteg ember áldozatul eshetett a fekete mágiának vagy a gonosz démonok átkának.
Farkasember Általi Harapás: Egy másik gyakori hit szerint bárki válhatott közülük eggyé, ha egy vérfarkas nyála eljutott az erekbe, legyen az harapásból vagy karmolásból.
Farkasbőr Felvétele: A legkönnyebb módszere a vérfarkassá válásnak, bár a módszer hatékonyságát illetően viták vannak. Egy gonosz hajlamú ember felvehette egy halott farkas nyers bőrét és vérfarkassá válhatott. Ez esetben a teljes bőr hasznavehetetlen volt, egy farkas nyers bőréből készült szíj vagy öv pótolta ezt.
Okkult-, vagy Ördögimádat: Egy gonosz ember elkezdheti imádni az Ördögöt és felajánlhatja neki a lelkét. Ekkor az Ördög megadhatja neki az erőt a vérfarkassá váláshoz. Néhány esetekben más gonosz démon válaszolhat az önfeláldozásra.
Mágikus Balzsam vagy Kenőcs: A szép számú feljegyzett esetek megemlítenek egy hatásos balzsamot vagy kenőcsöt, amivel a farkasemberek bekenték a testüket az átváltozáshoz. Ezeknek a kenőcsöknek különböző volt az összetételük, de általában növényi hozzávalót tartalmaztak, mint a nadragulya, belladonna és beléndek. Disznózsírt, terpentint és olíva olajt használtak ezek oldószerének. Később, mikor a lelkek párlata tökéletesítve lett, az alkohol a célnak megfelelt.
Rituálék: A farkasember-esetek gyakran megemlítik a szertartásos rituálék bizonyítékát. A rituálék főleg a vérfarkassá válás önkéntes módszereinek kombinációi voltak. Először a bánatos embernek keresnie kellett egy elszigetelt helyet, ahol a talajra egy nagy kört rajzolt. A kör közepén tüzet gyújtott és elkészítette a mágikus kenőcsét. Miután bekente ezzel a testét, egy farkas nyers bőrét vette fel és a Sátán imájára koncentrált. Végül a férfi farkassá változott és zsákmány után kutatott.
[saját fordítás, a hibákért bocsi] | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy összetett leírás a vérfarkasokról vázlatos lehet a múlt évszázadaiból. Emberi formájukban bozontos szemöldökük volt, ami találkozik az orruknál. Vérvörös körmük hosszú és mandula formájú; szájuk és szemük mindig száraz és vágyakozó volt. Hosszú, keskeny fülük a fejük oldalához lapult. Bőrük érdes, karmolással teli és szőrös volt sárgás, rózsaszín vagy zöld árnyalatban. Összegezve néhány testi sajátságot, a vérfarkasnak is vannak bizonyos lélektani jellegzetességei. Általában az éjszakát és a magányt szerették, hajlamosak voltak temetőket látogatni, kiásni a halottakat és lakomázni belőlük. 
