Szeretünk borzongani.
Tudják ezt jól a horrortörténetek, filmek szerzői, ezért szinte minden héten látható valamelyik csatornán, valamelyik moziban minden idok legijesztőbb szörnyetege, a vámpír.
A Nyolcadik utas-féle nyáladzó rémek (örök rejtély marad számomra, miért gondolják a filmrendezők, hogy annál jobban félünk a szörnytől, minél több, változatos színű nyál csorog belőle…) már a videón felnőtt ovisok számára is inkább mulatságosak - a vámpír alakja azonban túlságosan mélyen gyökerezik bennünk annál, hogy legyintve nevessünk rajta. Nevetünk, persze, meg hülyéskedünk mindenféle műanyagfogakkal, de azért mégis…. Brrr!

Vámpírügyekben amúgy is érintettek vagyunk, miután az európai közvélemény (vaskos földrajzi tévedések alapján) a történelmi Magyarországot tartja a fő vámpírlelőhelynek, sőt, Hollywood legnevesebb vámpírszínésze is magyar (Lugosi Béla) volt.

A magyar mondavilágban ennek ellenére nem bukkannak fel vámpírok (egyéb szörnyek annál inkább), és a vámpírgyanús sztorikról is sorra beigazolódott, hogy szerb, román, lengyel településeken estek meg. A vámpír ugyanis alapvetően görög, illetve szláv találmány, amely bolgár, román közvetítéssel borzolja évszázadok óta az európai ember idegeit. 
A vámpír eredeti, görög megfelelőjét brukolakhosz-nak, szláv változatát upiri-nak hívják - ebből alakult ki a közismert vampyr, vampire megnevezés.  Eredeti magyar megfelelője sokkal kifejezőbb (és borzongatóbb): vérlele.

A mai ember számára a vámpírt Bram Stoker Drakulája jelenti. Drakula (Vlad) valóságos történelmi alak, Havasalföld fejedelme volt Mátyás király korában. Ha Segesváron jársz, érdemes megnézni a házat, ahol született - roppant büszkék rá. (Ma vendéglő üzemel benne, ott kapható a stílusosan vérvörös színű Dracula-Vodka.)

A Dracul nevet a Zsigmond király által alapított sárkányos lovagrendről kapta, melynek tagja volt - a nyelvtörténet érdekes tréfája, hogy a latin Draco (sárkány) szó a román nyelvben ördögöt jelent.

A fejedelem híres kegyetlensége miatt a Vlad Tepes (kb. Karós Laci, ejtsd: cepesz) gúnynevet kapta: Aki nem tetszett neki, azt ugyanis nemes egyszerűséggel karóba húzatta (Hiába no, ez a középkor. Ha ismered a történelmet, tudod, hogy a mi királyaink sem voltak éppen szégyenlős kisfiúk). E vérengző zsarnok alakját kapcsolta össze Stoker a különféle rémmesék vérszívóival, talán a karó motívuma alapján - e regény jóvoltából röpköd ma is egy román fejedelem denevérszárnyakon és tízcentis szemfogakkal a filmvásznon.

Figyeld meg, hogy a "kultúr"-vámpír milyen érdekes kettősséget képvisel: egyfelől borzadunk és félünk tőle - végül is itt egy hulla eszi az embert - másfelől valahogy mégis vonzónak találjuk (ez különbözteti meg az összes egyéb szörnytől, pl. a zombitól, mert azok kizárólag undorítóak). Ezért aztán a férfi vámpírok lenyugözően jóképű pasasok (ld. Brad Pitt), a női megfelelőik elbűvölően gyönyöruek (Kate Beckingsale) - annyira, hogy minden borzongás ellenére van az emberben egy "üsse kő, hát csak harapjon" érzés…
Nos, a pszichológusok szerint a halál és a szex misztikája elég közel áll egymáshoz. Ez az ellentmondás teszi az utóbbi idők egyik legjobb filmjévé F. F. Coppola Drakula-feldolgozását is. 

A vámpírok létezésével kapcsolatban már tudományos magyarázat is született: egy ritka betegség, a porfiria produkálhat hasonló tüneteket. A beteg szervezetéből hiányzik egy vérképzéshez szükséges anyag, nem bírja a napot, halottfehér az arca, kómába eshet, ezért előfordulhatott, hogy élve temették el. Természetesen ettől még nem nőnek denevérszárnyai és óriási fogai, ez már a görög, szerb parasztok fantáziájának szüleménye. Csak sajnálhatjuk szerencsétlen betegeket, hiszen régen valószínűleg kihegyezett karóval "gyógyították" meg őket.

Vámpírra akarsz vadászni? A többszázéves recept: éjfélkor, teliholdnál vezess ki egy egyéves, szenteltvízzel meghintett hófehér kancát a temetőbe, és amelyik sírnál megbotlik, ott a vámpír. Kell még ásó, kihegyezett karó - a többit már tudod. Életkorodtól függően kb. két-három évet kaphatsz garázdaságért és temetőrongálásért - de a vámpírnak annyi!
Ha művészi igényű ijesztgetésre vágysz, olvasd el Maupassant Horla-ját, és Sheridan LeFanu Carmilla-ját. Megnézni érdemes a már említett Coppola-film mellett Murnau 1922-es Nosferatu, a vámpír c. némafilmjét, mert szinte valamennyi későbbi vámpírfilm (pl. Herzog Nosferatu-ja, Klaus Kinskivel) ezt veszi alapul.

Kellemes borzongást!