Három hónapja, hogy vámpír lettem. Rossz volt a nap nélkül eleinte. Nagyon hiányzott… talán ez a legjobban. Volt egy rossz húzásom, most is látszódik. Talán a második reggel volt, William nem figyelt rám eléggé. Csak egy pillanat volt és belenyúltam egy fénysugárba, ami beszűrődött a szobába. A tenyeremen van a heg. Hihetetlenül fájt, pedig az még csak a napnak az első sugarai közül való volt, ami még gyenge, nem is melegíti az embert… Na meg az emberi kényelem is hiányzott. Például a mindennapi fürdés. Jó, ha hetente tudtam fürödni. És persze a puha ágy… meg még ilyen mindennapi.nak mondott kényelmet biztosító dolgok. Folyton menekültünk. Cornelia és a csapata nem akarta feladni… bár ők azt hitték, hogy még mindig ember vagyok. Most viszont sikerült leráznunk őket, de csak egy időre. Már többször azt hittük végleg elvesztették a nyomot, viszont mindig tanúbizonyságot tettek róla, hogy még mindig szorosan a nyomunkban vannak. Még az első hónapban történt:
A csapatukból két fiú és az a másik lány (Cornelián kívül) ránk talált. William engem hátra utasított a harcban, de nem bírtam anélkül, hogy ne menjek közelebb. A lány, amikor meglátott átrohant a harcoló felek között és megfogta a karom.
- Gyere! Hagyd itt ezeket az állatokat. Térj vissza az emberek közé, mert ott a helyed. A nővéred aggódik érted.
- Eressz! – mordultam rá és ő, amint meglátta a villanó fogaim, ijedten eresztette el a karom, majd elkiáltotta magát a két fiúnak:
- Elvesztettük… vámpír lett!
Emiatt az egyik fiú figyelme elterelődött és így Joseph rögtön könnyűszerrel megölte, a másik már ügyesebb volt, de Dav és Will túlerővel játszva megölte. Joseph amikor meghallotta, hogy mit mondott a lány néhány nagy lépéssel rögtön odaért és egy mozdulattal elvágta a torkát (nem késsel, a körmeivel). Rátapasztotta a száját a nyílt sebre, amiből ömlött a vér. Két hete nem akartam már vért inni, de amikor kezdtek gyengülni az érzékszerveim megijedtem, és muszáj volt abból a lányból innom. Odaléptem a lányhoz, aki még élt és nyögdécselt. Joseph levette a száját a nyakáról és Will karjai közé lökte.
- Igyál. – mondta Will rám pillantva.
Ránéztem a lányra, a szeme halálra volt rémülve és könnyekkel volt teli. Nem tudtam így odamenni és inni belőle. Amikor Will meglátta, hogy a lánnyal szinte farkasszemet nézek, egyik kezével eltakarta a lány szemeit.
- Igyál. – mondta újra és ez már parancsnak hangzott.
Még mindig haboztam.
- Meg fog halni! Igyál már! – kiáltott rám Joseph és mivel látta hogy így nem áll szándékomban inni átvette Will-től a lányt – Gyerünk William itasd meg, máshogy nem fog menni.
William odatartotta a kezét a lány vért eresztő nyakához és amikor elegendő gyűlt össze a tenyerében elém nyújtotta.
- Ne kelljen még egyszer szólni. Így is el vagy kényeztetve. Mint egy beképzelt kis úri liba. – szólt Joseph mérgesen.
Megfogtam William kis tált formázó kezét. Először csak belekóstoltam milyen, majd kortyolgatni kezdtem a vért belőle. Meleg volt és finom. Miután William tenyerét letisztogattam, félénken odaléptem a lányhoz és hozzáérintettem szám a sebéhez. Az ajkaimra kenődött vért nyalogattam le, majd ugyanúgy rátapasztottam a számat a sebre, ahogy Joseph is. Először elfogott a rosszullét a hús érzésétől, de aztán lassan inni kezdtem. Enyhén szívnom kellett, mert már csak szivárgott a vér. A lány felnyögött és a testén remegés futott végig. Hörögni kezdett, mondani akart valamit, de a nyakán lévő sebtől már nem tudott beszélni. Miután úgy éreztem eleget ittam ott hagytam és leültem a földre. Valami émelyítően jó érzés lepett el. Elfeküdtem és néztem az eget. A testem átmelegedett, szinte reszkettem a gyönyörűségtől. Lehunytam a szemem és élveztem az érzést, ahogyan a meleg vér szétáramlik a testemben. Csodás volt.
- Ettől kellett így aggódnod? - ült le mellém David.
- Nem tudtam mire számítsak. - védekeztem.
- Nekem is ilyen volt az első alkalom. Csak ott Joseph rám parancsolt hogy harapjak bele a lányba. Nem volt ennyire tökéletes mint neked.
- Értem. - bólintottam és felültem én is.

Ez a lány volt az első, akinek a nyakán ejtettek sebet. Eddig óvatosak voltunk, de ez üzenetként szolgált a megmaradt két tagnak. Képzeltem, hogy Cornelia mit szólt ehhez. A bosszú akkortól kezdve még jobban fűtötte.
Már három napja Joseph nem érzi, hogy követnek… ez egyelőre jó jel. William mostanra iktatta be, hogy magam szerezzek vért. Már eléggé felkészültnek éreztem magam erre a feladatra. Egy szórakozóhelyre mentünk. Előtte a fülünket be kellett tömni, mert a hangos zenétől tropára mehet az érzékeny hallásunk, de még így is elég hangos volt a zene. Már az ajtóban különváltunk. Én és Dav egyedül Joseph és William pedig együtt mulatott a két kezdőn, azaz rajtunk. Bár David már 6 hónappal előrébb volt, mint én. 10 perce nézelődtem egy helyes fiatal srác után és észrevettem egyet a tömegben. Néztem egy darabig, hogy van-e valahol egy lány, aki az ő barátnője, de nem láttam, szóval odafurakodtam hozzá és elkezdtem a közelében táncolni. Néha csábító pillantással néztem rá a vállam fölött és biztatóan mosolyogtam rá (vigyázva, hogy a fogaim ne tűnjenek elő a számból). Hamar vette a lapot és oda jött hozzám. Hátulról megfogta a csípőm és együtt táncoltunk. Jól tudott táncolni… pontosan a ritmusra és teljesen velem együtt. Szép arcú srác volt 17 év körüli.
- Hogy hívnak? – kérdeztem tőle a vállamon át.
Ő a vállamhoz hajolt, megcsókolgatta a nyakam és úgy válaszolt:
- Patrick. És neked, édes?
- Keira. – válaszoltam és elfordítottam a fejem tőle, direkt nem a valódi nevem mondtam… ez megint csak egy nyom magunk után.
William arra tette a legnagyobb hangsúlyt, hogy ne próbáljam megismerni azt, akit a véréért szúrok ki, és soha egy pillanatra sem fordulhat meg a fejemben az a gondolat, hogy inkább elengedem, mert így mindenegyes „jelöltet” el fogok szalasztani szóval erősen összpontosítottam a megfelelő pillanatra. Megfordultam, átkaroltam a vállát és csábosan ringattam a csípőm. A srác teljesen begerjedt. "Oké eljött az a pillanat!" gondoltam. Elkezdtem kifelé vezetni a tömegből. Volt egy emelete a szórakozóhelynek, ahol félhomály volt, ott voltak a „szerelmespárok”. Idevezettem fel Patrick-ot is. Rálöktem az egyik üres díványra és elhelyezkedtem az ölében.
- Gyors vagy. Szeretem az ilyen csajokat. – mondta Patrick, jobban magához húzott és vadul megcsókolt.
Gondoltam, hogy van már benne némi alkohol. Hirtelen taszított ez a helyzet, de már szomjaztam a vérre, egy hete nem ittam, épp eljött az ideje és le akartam körözni David-et. Én is visszacsókoltam és miközben ő egyre jobban tapogatott úgy gondoltam jöhet a kábítás. Mélyen a szemeibe néztem és rögtön látszott rajta, hogy sikerült. A szempillái fáradtan rebbentek meg, az egész teste elernyedt. A nyakához hajoltam és éreztem azt a csábító illatot, amitől minden vámpír elveszti az eszét. Az ajkaimmal lágy csókokat nyomtam a lüktető ütőerére és belemélyesztettem a fogaim. A vére forró patakként ömlött a számba és én mohón ittam. Isteni íznek éreztem. Teljesen átadtam magam az élvezetnek, lehunyt szemmel kortyoltam a meleg, vörös folyadékot, de egy idő után éreztem, hogy a kábításom múlni kezd, mert a keze felcsúszott a hátamra. Rögtön abba hagytam és benyálaztam a sebét. Szépen csináltam, a seb azonnal összezáródott és két kicsi vörös heg mutatta az étkezésem nyomát, de a biztonság kedvéért kiszívtam a bőrét, hogy ne vegye észre a sebet csak azt higgye elkényeztettem a nyakán. Amint magához tért a kábulatból már a mellemet akarta letapogatni. Erre lecsaptam neki egy pofont, leszálltam róla és ott hagytam.
- Hé, az előbb még benne voltál a buliban! – kiáltott utánam.
- Az, az előbb volt! – válaszoltam, de hátra sem néztem. Lesiettem az emeletről és megkerestem William-et és Joseph-et. Ők már kint voltak egy sötétebb helyen ahová nem sütött lámpafény. Két tök részeg libát környékeztek meg és láttam, hogy már a karjukból isznak. A két lány ájultan volt a karjaikban. Némán néztem őket, amíg abba nem hagyták. William ráfektette a lányt a közeli padra, Joseph pedig kevesebb odafigyeléssel oda lökte mellé a másik lányt is.
- Hé! Azért jobban vigyázhatnál rájuk, emberek! – szólt rá William.
- Kit érdekelnek ezek? Nem élik meg a 40 éves kort, mert még az utcasarkon elvágják a torkukat egyszer. Ezért ittunk a vénájukból: azt fogják hinni, bedrogoztak az éjjel.
- Jól van, na! – mondta William, megfordult és boldogan vett észre – Á, szia! Ilyen hamar meg volt? – jött oda és átkarolta a derekamat.
- Aha, bár kicsit veszélyes lett a vége.
- Miért?
- Mert nem sikerült túl sokáig elkábítanom.
- Kezdetleges probléma. Majd körülbelül az ötödik alkalommal már nem lesznek ilyen gondjaid. Jól laktál?
- Igen.
- Akkor gratulálok az első önálló és sikeres vériváshoz!
- Én is! Ügyesebb vagy, mint David. Nem tudom, mit sza.rozik ennyit! Már millószor elmondtam neki, hogy: kiválaszt, elvezet, elkábít és iszik. ENNYI! Csak az a gond, hogy sajnálja a szép selymes nyakakat! – háborgott Joseph.
David pont akkor „esett” ki a szórakozóhely ajtaján.
- Na, mi van, te? Már megint mit szúrtál el? – kiáltott rá mérgesen Joseph Dav-re.
- Ba.szd meg! Nem csesztem el semmit, képzeld!
- Akkor mi a franc tartott idáig? Cheila előbb végzett, mint te!
- Ilyen dögös testtel nem csoda… - pásztázta végig a testem David.
- A világ legrondább vámpírjának is sikerül kábítania és te avval a szép kis pofáddal elmehetnél modelkedni!
- Nem az a bajom…
- Még mindig túl sok benned az ember! Ki kell irtani… MINDET. – mondta Joseph és intett, hogy induljunk.