Vámpírok éneke

Soha ne hagyj egyedül,

Védj meg, ha bánt e nagy világ,

Légy majd, ki sírom fölött hegedül,

Ha eljő értem a halál.

S ha mégis egyedül maradnék,

Te légy, ki akkor is gondolsz rám,

Ha tovább az úton csak én haladnék,

Ha ez lenne az utolsó tánc.

Fogd majd a kezem,

Légy örökké velem,

Rejts el fényeddel,

Töltsd fel testem élettel!

Táncoljunk örökké a bánat dalára,

Mely ezer életet szétzúz,

Hallgassunk ezentúl szívünk szavára,

Közös végzetünk egymáshoz húz.

Ezer szót suttogtunk az éjbe,

Már nem járhatunk a fényben,

Mind hiszünk egy jobb, boldogabb végben,

Egy bűntelen és tiszta létben.

És minden álmunk a fénybe húz,

Nem élvezzük többé az örök életet,

És gyengeségünk összezúz,

Hisz átkozzuk már e sötét végzetet.