Ábrándozás

Szeretnék karcolás lenni ablakodon,
Hogy mindig lássalak,
Szeretnék tollpihe lenni paplanodon,
Hogy őrizzem álmodat.
Szeretnék füzet lenni, amibe írsz,
Hogy fontos legyek neked,
Szeretnék zsebkendő lenni, amibe sírsz,
Hogy elnyeljem könnyedet.
Szeretnék mosoly lenni az arcodon,
Hogy örömöd legyek,
Szeretnék kabát lenni a válladon,
Hogy melegítselek.
Szeretnék virág lenni a kezedben,
Hogy kinyíljak neked,
Szeretnék ránc lenni a tenyeredben,
Hogy egy legyek veled.
Szeretnék fűző lenni a cipődben,
Hogy rám csomót köthess,
Szeretnék egy pillant lenni az idődben,
Azért, hogy eltölthess.
Szeretnék szemüveg lenni, amit hordasz,
Hogy jobban láss velem,
Szeretnék röpke szó lenni, mit kimondasz,
Hogy időzzek nyelveden.
Szeretnék egy csöpp lenni a sörödben,
Hogy megízlelj, és élvezz,
Szeretnék alma lenni a befőttben,
Hogy megegyél, és vétkezz.
Szeretnék hangulatod lenni,
Hogy veled változzak,
Szeretnék múltadba költözni,
Hogy hozzád tartozzak.
Nem akarok az lenni, mi még senki sem neked,
Csupán egyszer szemedbe nézni, és megfogni a kezed.