|
A családban marad
Brian Warner/Marilyn Manson 2009.06.18. 12:49
A CSALÁDBAN MARAD
Brian Warner írta
Bízott benne, hogy a magnetofon még működni fog. Egy olyan kisebb, hordozható készülék volt, amit gyakran használnak az iskolákban vagy a könyvtárakban. Teddy fel sem fogta tettének iróniáját – valójában Angie volt az, aki ezt megvásárolta neki. Letörölte a sarkáról a hajszálakat és a vért, és megeresztett egy csalódott sóhajt. „Anya most biztos eltilt a tévézéstől” – gondolta, ahogy végignézett a felforduláson, amit csinált.
„A francba vele. A francba mindenkivel. Miért kellett bántania Peget? Miért? Dühösen belerúgott a mellette fekvő hullába. A nő megüvegesedett szemei üres csodálkozással bámultak vissza rá. „Te kurva. Megölted Peget.”
A húga halott tekintete nem válaszolt. (Elgondolkodott, vajon miért nem.) A húga arca valahogy árnyékos volt. Teddy megmarkolta a vértől csomós hajat, felemelte a húga fejét; csak akkor vette észre, hogy az arcra a rászáradt vér fest ál-árnyékokat. Azt is látta, hogy a bezúzott koponyából már nem folyik semmi; a megalvadó vér zselészerű dugaszt képezett a sebben.
Anya hamarosan hazaér. Teddy tudta, sírt kell ásnia.
Felállt, átment a szobájába, ahol Peg plasztikteste leeresztve feküdt. A vértelen mellkason egy konyhakés hever; Peg a mennyezetet bámulta, száját – mint mindig – most is csodálkozó „O” formájúra nyitotta. Úgy nézett ki, mintha sikítani akarna.
Teddy felemelte a baba fejét, és könnyes szemmel végigpillantott a leeresztett, életnagyságú alakon. Az ölébe húzta Peg fejét, és sírni kezdett – minden egyes könnycseppben ezer fohász volt, hogy Peg visszatérjen az életbe. Örült, hogy Angie meghalt – minden egyes ütést megérdemelt, amit kapott. Teddynek, ahogy Peg műhaját simogatta, feltűnt a tőle néhány lábnyira fekvő Angie irányából érkező bűz. Tudta, hogy vizelet – amikor rámérte Angie-re az utolsó, végzetes csapást, hallotta, hogy a lány hólyagja elernyed. Még egyszer fejbe csapta, a biztonság kedvéért – Angie megölte Peget. Teddy úgy érezte, joga volt azt tenni, amit tett.
Óvatosan lefektette Peg fejét a szőnyegre. Lehajolt, megcsókolta Peg arcát, letörölt egy kis ragacsos anyagot a gumiajkakról. Anya korábban figyelmeztette őt, ne nyúljon hozzá Peghez, ne csintalankodjon bele a szájába, de hiába, nem bírt uralkodni magán. Túlságosan szerette ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen békén hagyja. Ha anya rájön, hogy csintalankodott, akkor elveszi tőle Peget, egyszer már megtette – akkor pedig megint meg kell keresni őt.
Ahogy visszament Angie testéhez, egy pillanatra megállt, hogy megcsodálja meztelenségét. A szekrénybe bújva már többször kileste húgát, amikor az öltözködött, de ilyen közelről még sosem látta őt. Ámulatba ejtette a lábai között lévő, sötét szőr – Pegnek nem volt ilyesmije. Óvatosan megérintette a lány combját, de aztán úgy rántotta vissza a kezét, mintha a húsa forró lett volna. Nem volt forró. Valójában már kezdett kihűlni. Már négy órája megtörtént.
Gyűlöllek – közölte Teddy a húga halott szemével.
Ismét megérintette Angie combját, de ezúttal már nem kapta vissza a kezét. Szelíden végighúzta az ujjait a csípőjén, közeledett az ágyékához. A másik kezével széthúzta az izmos lábakat. Közöttük egy palacsinta méretű vizelettócsa volt. Kíváncsian megbökdöste a lány nemi szervét. Angie sokkal puhább volt, mint Peg, és várjunk csak! Bár a teste hideg volt, és fakó, belül meleg volt. Teddyt izgalomba hozta a húga hátborzongató szexuális istenszerűsége.
Abba kellett hagynia – anya ideges lenne, ha csintalankodna. Anya gyűlölte a csintalankodást; ezt apának is meg kellett tanulnia. Kemény leckét kapott. Anya nem szeretett mást, csak a varrogatást meg a „családi viszály”-t. Imádta azt a Richard Dawson nevű fickót.
Angie nagyon puha volt, nagyon tésztaszerű. Peg bőre kemény volt, és belül viaszos – Teddynek már tíz éve megvolt (tizennyolc éves korában rendelte egy olyan mocskos magazintól). Angie akkor még csak ötéves volt, most pedig már gyönyörű fiatal nővé érett. Teddy nem gyűlölte őt különösebben, de Angie-nek nem lett volna szabad megölnie Peget. Teddy csak azt leste ki, hogy zuhanyozik Angie. Ebben semmi új nem volt. De Angie elmondhatta volna anyának, anya pedig ki nem állhatta az ilyen mocskosságot a házában. Peget is ezért kellett elrejtenie. Anya olyan régimódi volt; Teddy sokmindent titkolt előle.
Lement a garázsba, fogott egy ásót, és ásni kezdett a kertben. Be kellett fejeznie, mielőtt anya hazaér.
A talaj puha volt, csupán félórába tellett, hogy megássa a sírt.
Minden perc drága volt, ezért Teddy bement és feltakarított. Fogott egy törülközőt, és átment Angie szobájába. Megragadta a húga karjait, és valamivel arrébb húzta a testet – a tócsa már beszívódott a szőnyegbe, sötét foltot hagyott rajta. Teddy gondosan felitatta, aztán bedobta a törülközőt Angie szekrényébe.
Ahogy végighúzta a húgát a nappalin, támadt egy ötlete. Ez volt a legjobb ötlete, ami valaha támadt. Ha anya szerette volna a csintalan dolgokat, erre biztos büszke lett volna.
Eleresztette Angie karjait, és visszament a saját szobájába. Peg tönkretett testének látványa fájdalmat okozott neki; a mellén lévő vágás nagynak és iszonyúnak tűnt. De Peg már úgyis öreg volt, jutott Teddy eszébe. Talán úgy a legjobb, ha meghalt.
Teddy félredobta a kést, és a konyhán keresztül kivitte a gumibaba testét az udvarra. – Sajnálom, Peg – mondta a festett arcnak. Még nem temethette el – először ki akarta próbálni az ötletét. Ha bejön, akkor majd elföldeli.
Már majdnem idő volt, sietnie kellett. A húga szobájában levette farmerját, és letérdelt a hulla mellé. A halál szaga erős volt és hányingert keltő, de az élet is túlságosan rémisztő volt Teddy számára. Ő inkább csak szemlélődni szeretett. De ilyesmire már nem maradt ideje, és Angie tökéletes lesz. El tudja rejteni őt. Éppúgy, ahogy Peget.
Ahogy esetlen, vérfertőzős és nekrofíliás mozdulattal meghágta a húgát, anya autója befordult a repedezett kocsibejáróra. A nő a mocskos szélvédőn keresztül látta a veranda közelében, a gazban rothadozó szemeteszsákokat. Az az átkozott Teddy. Éppen olyan, mint az apja.
Teddy csupán négyszer hatolt be a húgába, és szégyenkezve befejezte a dolgot; pár másodpercig még bent maradt – élvezte a húsát fogva tartó, nyálkás markolást. Zavarban volt, de nagyon szerette a csintalankodást. Vajon anya miért nem érti meg, mire van szüksége?
- Teddy, nem megmondtam, hogy vidd ki a szemetet?
A nő a kinyíló és falhoz csapódó ajtóból kiáltott. Elhúzta a száját, ahogy előtte egy patkány húzott át valahonnan valahova. Ahogy keresztülvágott a nappalin, az agyán átvillant a büntetések listája.
Teddy mozdulatlanná dermedt. Ezt most hogy magyarázza meg anyának? El kellett volna rejtenie Angie-t; ha anya ezt meglátja –
- Teddy.
Ahogy anya beviharzott a nappaliba, Teddy felnézett a nem túlzottan méltóságteljes pozícióból.
Anya ott állt fölötte; ő lentről ősöregnek és leviatánszerűen látta. A bot, anya botja, ami fölötte lebegett, olyan vastagnak tűnt, akár egy fatörzs.
Teddy dermedt rémülete felolvadta, felugrott, a markába fogta testének csintalan részét, elrejtette anya elől.
- Teddy miért nem vitted ki a szemetet?
- Mi? – Teddyt zavarba ejtette az anyja oda nem illő kérdése, banális anyai viselkedése.
- Ó, nem érdekes. – A nő szimpla kíváncsisággal megbökte a botjával Angie-t. – Húzd fel az alsódat.
-Anya, nem az én hibám volt; ő megölte… - Teddy gyorsan becsukta a száját: anya nem tudhat Pegről. Anya gyűlölte Peget.
- Meghalt, mi?
- Anya, nem akartam megölni. – Ez hazugság volt.
- Már megint meglested – dörögte anya.
- Nem, anya. Sosem lestem meg. Esküszöm, hogy nem tettem.
- De igen. Elmondta nekem.
- Nem, anya. – Az a kurva, elmondta. Teddy azt kívánta, bárcsak újra megölhetné Angie-t; túlságosan keveset szenvedett.
- Megmondtam neked, hogy ne csintalankodj. És tessék, most azon kaplak, hogy a húgoddal csinálod. Mit tehetnék egy ilyen tiszteletlen fiúval?
Az anya szavai megrémítették Teddyt. Mi van akkor, ha eltiltja a tévézéstől? Mi van akkor, ha megint beveteti vele azokat a pirulákat – minek is nevezte őket? Salétromnak? Persze ezt ki tudja cselezni. Nagyon értett ahhoz, hogyan rejtse el őket a nyelve alatt, hogy aztán kidobhassa az ablakon.
Bár Teddy magasabb volt, mint az anyja, a nő mégis hatalmasabbnak tűnt nála. Átlépett Angie fölött, Teddy fejéhez emelte a botját; elegáns volt, de visszeres.
- A rossz fiúk büntetést érdemelnek. Így tartjuk össze a családot.
Keményen és meglepő erővel ütni kezdte Teddy fejét; Teddy végül összerogyott, ernyedten és magatehetetlenül feküdt a szőnyegen.
***
Amikor magához tért, Teddy arca összerándult a fájdalomtól, ami a szemhéjába hasított – a szeme nem nyílt ki, bárhogy erőltette. Meztelen ágyékán Peg hűvös, megnyugtató testét érezte, maga alatt a kavicsos talajt. A francba anyával és a kézimunkájával. Teddy megérintette a szemhéjait, és tudta, apró öltéseket fog találni az ujja, azok miatt nem lát.
- Teddy – szólalt meg anya fentről. – Rossz fiú voltál. Gondoskodtam róla, hogy soha többé ne leshesd meg Angie-t. Éppolyan vagy, mint apád. Őt is móresre kellett tanítanom.
Teddy földes kaparászást hallott fentről. Bocsánatért könyörgött. – Anya, kérlek, nem akartam meglesni. Sajnálom. Kérlek. Anya…
Egy földdarab érkezett az arcára, befedte az orrát és a száját; a karjait túl szorosan préselték be a sírba, meg se tudta mozdítani őket.
- Együtt kell tartani a családot.
Miközben Teddy kínlódva próbálta kiszabadítani magát, anya folytatta a sírgödör feltöltését. Teddy köpni akart, de a szájába jutott göröngy megakadályozta ebben. Odafent anya a fegyelemről beszélt, és Teddy végül megfulladt, miközben a szeméből véres könnyek szivárogtak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
