Egyedül…


Egyedül állok és oly sötét van itt.
Elment… én mégis várok valakit.
Ha kinézek az ablakon senkit nem látok
De csak ülök itt és még mindig várok.
Várok, pedig tudom hogy hiába,
De mondd miért csaltad a szívem csapdába?
Miért, ha most meg csak bántassz?
Miért kell hogy elnyelje szívemet a bánat?
Miért nem elég ha én itt vagyok neked,
Miért kellenek mellé még a szerek?
Azt mondtad vége, hogy boldogok lehetünk,
De miért kell, hogy drogokba menekülj?
Ezer kérdés rág és éles a foguk,
Kilábalni ebből félek, nem fogunk.
És ha te nem tudod, majd kimondom én,
Amit kellett volna talán az elején:
Rossz úton járunk, s már nem fogod a kezem
Hiába kereslek, már nem te vagy velem.
Nem érzem, pedig annyira mondtad
Hogy a szerelmünk örök…most hol van?
De én betartom mostmár az ígéreteim,
Akárhogy fáj, s ha felvágod ereim
Én akkor is itt maradok míg tehetem.
S nem érdekel már hogy megtehetném,
Hogy menthetném most is magam
Mert a torkomon akadt a túl nagy falat.
Inkább itt maradok, s ha megöl, hát meghalok
Belefáradtam hogy mindig csak harcolok.
Nemtudom mikor, de érzem hogy nemsoká
Elmegyek innen végre valahová,
Hogy újra kezdek mindent, és nem lesz több fájdalom,
De most élnem kell, hát jöjjön mind, én vállalom.
S álmaimban még ugyanúgy ölelnek kezeid,
Ugyanúgy várnak a közös terveink,
A szemed miattam csillog boldogan,
És nem leled örömöd a drogokban.
Aztán jön egy új nap, éled a fájdalom,
Nem volt érdemes ilyen sokáig várnom.
De ettől már csak jobb lehet,
Lehet…