Gondolatok…

Halld a lelked szavát,
Érezd, hogy téged is várnak,
Élj, míg szerethetsz,
Szeress, míg élhetsz!
Halld a Holtak szavát,
Az élet minden búját,
Meséljék el neked ők,
Kiket várnak már az örök kikötők.
Szenvedj és sóvárogj, mint élő soha,
Mutasd meg szívednek, az élet milyen mostoha!
S ha úgy érzed, itt a vége, nincs tovább
Halld meg ismét lelked szavát.
Hallgass rá, hadd diktálja az utat
S majd megtalálod, mit szíved igazán kutat!
Boldog is lehetsz tán,
De csak az élet után,
Ahol már álom a bűn
Ahol téged is várnak oly hőn.
Emeld a kezed az ég felé
Ha a mélybe zuhansz lefelé.
Halld meg szeretteid szavát,
Érezd át barátaid baját,
Jöjj rá, hogy innen már nincs visszaút
Ki letért az útról, haza már sosem jut.
Rájössz majd, hogy késő, hiába próbáltad
A boldogságot elvesztetted, s már sosem találtad.
Rájössz, hogy tényleg elestél, a sárban csúszol,
A szíved darabjait meg magad után húzod.
Érzed, hogy fáj,
Hogy már nincs, ki rád talál,
De most halld meg a halál szavát!
Lendítse feléd azt a hullaszagú kaszát!
Vigye el lelked, vegye el életed,
szüntesse meg végleg a földi létedet.
Reméld, hogy valaki sírni fog
Hogy koporsódon a könny, mint eső kopog.
Várd, hogy emlékezzenek rád,
Hogy vágyják még csókolni a szád.
Reménykedj az emberi szeretetben,
És halálod máris értelmetlen!