Fájdalom, Csalódás II
2008.10.24. 11:57
"Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok."
"Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat."
"A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi."
"Életemben először semmit nem érzek irántad, sem a halálod iránt, és életemben először mindent érzek irántad, érzem az elvesztésed okozta bánatot, olyannyira érzem, mintha ez idáig egyáltalán nem tudtam volna, mi az érzés."
"Az én útaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok..."
"A tátongó szakadék szélére kerültél.
Úgy érzed, nincs menekvés.
De figyelj csak!
Léptek közelednek feléd, ismerős léptek.
Valaki szólongatva keres téged.
Figyelj."
"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába."
"Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok."
"Belül én már rég meghaltam,
csak a maszkom él,
belül én már rég meghaltam,
egy maszk nevet feléd."
"Azt mondják, az idő gyógyít,
Hogy feledni is lehet -
A mosolyok s könnyek mégis, most is
Kínozzák a szívemet."
"S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár,
Nem szabadul - Soha már!"
"Ne higyj nekem, hogyha hallasz
Fölkaczagni engemet,
Megsiratnál, hogyha látnád
Egy ily perczben lelkemet."
"Ne higyj nekem, ha mosolygok
Álarcz ez csak arczomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom."
"A bánat és a fájdalom mérhetetlen. Határát a halál szabja meg."
"Te már ezentúl mindig harmadik vagy.
Te már ezentúl mindig hátul ülsz.
Te már nem látod kettesben a tengert.
Nem fáj, hogy az élet így félretolt?"
"Most nagyon széthullóban van minden
rosszak a föladott végszavak
innét nem lehet folytatni az előadást
a bohóc a nyílt színen sírja el magát."
"Csak bámul és etet, a könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet, Ő gyűlölve szeret.
Annak akarsz látni, ami nem vagyok,
Majom a ketrecben.
Szivem.
Annyiszor vádolsz, hogy elhiszem."
|