A hegyeken túl
2008.02.08. 18:20
" Végre egyedül vagyok, s újra szabad."
A hegyeken túl
A hegyeken túl, mikor lemegy a nap,
Végre egyedül vagyok, s újra szabad.
Mikor az úton a napfény táncot jár,
A lelkem nyugtalan, úgy menne már.
Élni születtem, úgy hajt a vér,
Érzem legbelül: szabadabb vagyok, mint a szél.
Egybeforr lassan testem a géppel,
Olajos úton szállok a széllel,
És ahogy a fények lassan a távolba tűnnek,
A démoni árnyak egyre tovább űznek.
Mikor a hegyeken túl lassan végleg lemey a nap,
Ott nyugszik a lelkem csendben, a szabad ég alatt.
Érzem legbelül, hogy a lelkem olyan, mint a szél,
Amit nem állít meg semmi, és mindig szabadon él.
----------------------------------------------------------------------------------------------
Beláthatatlan a tér, a lelked ott bolyong,
Agyadban lélekharang kong, csak kong, mint szürke pont,
Úgy jajong, úgy jajong, miért jajong?
Porba hulló fekete holló,
Lelked égő tűzmadár,
Tépett szárnyú, égbe vágyó,
S nem látod még hol a határ.
Hallgat az éj és hallgat a mély,
Halkan sír a parton a szél.
Te ott voltál, és láttad azt,
Hogy a hajnal a sápadt fák alatt
Hogyan ébresztette fel a madarakat.
Te ott voltál és nézted a fényt,
Olyan magányos és fáradt volt a vidék.
Magányod elrejtenéd, elárul a szó,
Lehullajtott levelek, szívbe szúrt karó
Örökkévaló. Valló, minden bűnt bevalló,
Megváltó.
Nézd, a dalom az életem,
Szállj, gyere velem,
Érezd, az élet végtelen,
Vár, gyere velem,
Nézd, rabmadár hasít a kék egen.
A dombról a hajnal figyel: vöröslő alak.
Üvöltő farkasok, vérszagra gyűlnek a vadak.
Égnek a tűzmadarak, a tűzmadarak.
|