A mélybe zuhanok

Ezer meg ezer könnyet hullattam miattad,

Most már tudom, az ellenségem wagy.

Te wagy a wégzetem, kínzol örökké,

Miattad szenwedek, s leszek a pokolé.

De Te nem hallgatod könyörgésem,

Mosolyogsz, látwán szenwedésem.

Éjszakákat sírok át, csakis miattad,

Hogy boldog legyek sohasem hagytad.

Leesek miattad, örökre lezuhanok,

Apró emlékeket, wérfoltokat hagyok

Csak zuhanok a sötétségbe, ahowá taszítottál,

Bár utáltál, nekem mégis sokat számítottál.

Álmomban is mindig csak Rád gondolok,

Éjszakánként érted wéresen kiáltozok.

És Te, Te még most sem weszed észre,

Hogy miattad kerülök most a mélybe.

Segítségért kiáltok, hangosan Neked,

De Te meg sem hallasz, nem nyújtod a kezed.

Leesek miattad, örökre lezuhanok,

Apró emlékeket, wérfoltokat hagyok.

Csak zuhanok a sötétségbe, ahowa taszítottál,

Tényleg úgy gondolod, hogy jobb nekem a halál?

Ridegség, sötétség, hideg futkos hátamon

Bár ne látnám, de szemedben ott a szánalom.

Látod, hogy miattad sírok és szenwedek,

Gyilkos tőröm fogom, hamarosan elwérzek.

Mert leesek miattad, örökre lezuhanok,

Itt nem segítenek már, semmilyen angyalok…

Darabokra török, e hideg éjszakában,

Érzéseim itthagywa, testem minden hamwában.

Elwesztem szörnyű, hűwös éjszakában,

Nem látlak többet, meghalok a magányban!