Öröklét

Gondolj arra, mit rejt az élet,

Ha egy éjjel hívna a Halál,

Vajon neked ezt írta a Végzet?

Hogy ne halld meg szíved szavát?

Régebben tudtunk együtt örülni,

De valami megváltozott,

Miért nem akarunk már remélni?

Minek is… már mindkettőnk átkozott!

Azt hittük túlélünk mi mindent,

Mert együtt erősek vagyunk,

Tudtuk, senki nem érthet minket,

Örökké különcök maradunk.

Kerüljük a fényt,

Eldobtuk a reményt,

Hív minket az örök magány,

Jövőnk, mely előttünk csupa talány!