Kicsi Emmie -hez

Hol van az otthonod, kicsi lány?

Ne félj, itt már senki nem bánt.

Ki ölt meg? Ez már örök talány!

Hidd el, tudom, mennyire fájt.

Miért fáj a szíved, kicsi lány?

Fájdalmad soha nem múlik el már.

De ne félj, jobb ez, mint a magány,

Bár béke rád már soha nem vár.

Ne félj többé kicsi lány,

Ez itt már a csend, a Halál.

Nézd, sírodon csillog a márvány,

Érezd: az öröklét megtalál!

Öröklét

Gondolj arra, mit rejt az élet,

Ha egy éjjel hívna a Halál,

Vajon neked ezt írta a Végzet?

Hogy ne halld meg szíved szavát?

Régebben tudtunk együtt örülni,

De valami megváltozott,

Miért nem akarunk már remélni?

Minek is… már mindkettőnk átkozott!

Azt hittük túlélünk mi mindent,

Mert együtt erősek vagyunk,

Tudtuk, senki nem érthet minket,

Örökké különcök maradunk.

Kerüljük a fényt,

Eldobtuk a reményt,

Hív minket az örök magány,

Jövőnk, mely előttünk csupa talány!

VÁMPÍROK ÉNEKE

Soha ne hagyj egyedül,

Védj meg, ha bánt e nagy világ,

Légy majd, ki sírom fölött hegedül,

Ha eljő értem a halál.

S ha mégis egyedül maradnék,

Te légy, ki akkor is gondolsz rám,

Ha tovább az úton csak én haladnék,

Ha ez lenne az utolsó tánc.

Fogd majd a kezem,

Légy örökké velem,

Rejts el fényeddel,

Töltsd fel testem élettel!

Táncoljunk örökké a bánat dalára,

Mely ezer életet szétzúz,

Hallgassunk ezentúl szívünk szavára,

Közös végzetünk egymáshoz húz.

Ezer szót suttogtunk az éjbe,

Már nem járhatunk a fényben,

Mind hiszünk egy jobb, boldogabb végben,

Egy bűntelen és tiszta létben.

És minden álmunk a fénybe húz,

Nem élvezzük többé az örök életet,

És gyengeségünk összezúz,

Hisz átkozzuk már e sötét végzetet.