Kicsi Emmie

Kicsi Emmie, kicsi Emmie..
szerelmes volt... Szeretett egy fiút..
Fiút, ki a barátja volt.
Barát, ám egyben ellenség is.


Kicsi Emmie, kicsi Emmie
Szomorú volt... bántotta.
Azt hazudta, nem szereti.
Pedig hát tudta: ez nem igaz!


Szerette Emmiet! szerelmesen...
csakhát...
Ki érti a férfiúi szívek legmélyebb titkát?
Láthatatlan érzéseit, értelmének folyamát?


Szerette a fiú..
szerette a lánykát..
De a szülői szívekben harag gyűlt.
Eltiltották a szerelmespárt.


Kicsi Emmie, kicsi Emmie
Belehalt a bánatba
Mérget ivott... hogy ne érződjék szívének
Nagy fájdalma.


Azt hitte Ő, azt hitte ám,
Kicsi szíve hiába boldog miatta.
Azt hitte, nem szereti.
S mostmár nem is láthatta.


Gonosz szülők! rossz eltiltók.
Ti okoztátok a kisleány halálát
Vétketek örökké élni fog.
S a pokolban égni fog.


De a fiú nem tett
Semmit.
Nem vette el a lányt (kit szülei szántak neki..)
Ő nem Emmie!!


S ha majd ő is meghal
Találkozik a kislánnyal!
Szerelmének virágával.
Így hitte e fiatal.


Hanem hogy az évek múlnak
Férfi szívek megbolondulnak.
Kapkodott a szoknyák után
S eszébe se jutott a kis leány.


De! Ahogy az oltár elé állt
(El akart venni egy lányt)
Eszébe villant egy kép:
Mikor holtan találták Emmiet.


S ím! A szíve megszakad!
A boldogság elszalad.
Ahogy lépked menyasszonya mellett
Emmiere gondol boldog hölgye helyett.
Ott az oltár előtt esett térdre!
Utolsónak ezt lehelte:
"Szerelmem! jövök vissza hozzád..
Ne aggódj... veled leszek mindjárt.