Komoran magasodó hegyek, szemtelen denevérek, várkastély, gótikus katedrálisok omladozó kriptái. Egy elkeseredt turistacsoport szállást keres a szürkületben. Egyszer csak fekete köpenyes alak lép elő a sötétből. A holdfény megcsillan szokatlanul nagy és hegyes szemfogain. A vakuk villognak.
	Nem olyan könnyű egy vámpírral összefutni Romániában, mint ahogy azt a turistacsalogató prospektusok ígérik. Mi mégis nekivágunk, hogy előkerítsük az igazi Drakulát. A Köd Az egykori havasalföldi vajda, Vlad Tepes köré épült vámpírmítosz körüli legújabb fejlemények annyira bonyolultak, hogy még a vámpírológiában jártasakat is összezavarják az események. Az utóbbi hónapok legfrissebb hírei Drakuláról: Segesváron, több millió eurós beruházással egy Disneylandhez hasonló Drakula-parkot szeretnének építeni, de lehet, hogy mégsem oda, hanem a Brassó melletti Bran gótikus kastélya mellé, azt azonban épp egy hercegnő próbálja visszaigényelni, különben is, Vlad Tepes sosem lakott ott, nem is volt vámpír. Ezt a Drakulához méltóan ködös szituációt csak a helyszínen lehet tisztázni, ezért irány Segesvár, hogy felkutassam, hol van a vérszívó eltemetve. A Budapest--Segesvár vonatjárat gyötrelmeivel senkit nem fárasztanék, a nyolcórányi zakatolás hangutánzó szavai helyett inkább felvázolom a Drakula-legenda kialakulását. A Legenda Vérszívó lényekkel kapcsolatos legendák szinte minden magára valamit is adó nép hiedelemvilágában feltűntek. Egyesek szerint az alapötletet a trópusi, vérrel is táplálkozó denevérek adták. Mások a többi rémalakkal együtt az ember tudatalattijának és piszkos fantáziájának tulajdonítják a vámpírok születését. Az igazi áttörést Bram Stroker Drakula című novellája jelentette, amelyben az angol író olyan mesterien gyúrta össze az ősi hiedelmeket a maga hátborzongató, gótikus hősével, hogy az olvasók napokig nem tudtak aludni. Strokernak nagy szerencséje volt, hogy poros angol könyvtárak mélyén rátalált Vlad Tepes történetére, hiszen kevés történelmi alakra illene jobban a vámpírjelmez: Havasalföld egykori uralkodójának kegyetlen vérszomjasságáról és rémtetteiről több zaftos középkori krónika és népi mendemonda regél. Mindezt fokozza a havasok sötét erdőkkel és komor hegycsúcsokkal tarkított, távoli, baljóslatú tája, amelynek népe amúgy is bővelkedik szellemekkel, vérszívókkal és szörnyekkel teli mesékben. Stroker egy angol kastély ihlettel teli környezetében írta meg hátborzongató rémregényét, ám a Kárpátokban sosem járt. A vérszipoly városa A kalauz ébresztett Segesváron, így szó szerint az álomból kerültem társammal a történelmi vámpír, Vlad Tepes szülővárosába. Segesvár egykor a Nagy-Küküllő vármegye szászok lakta székhelye volt. A XII. század végén épült vár ma a világörökség része. A reggeli ködfoszlányoktól csipkés, romos tornyok, a gótikus formákat őrző vártemplom és a gyakran rossz állapotban lévő, de középkori bájukat őrző házak, a szűk macskaköves utcák jó vadászatot ígérnek. Vlad Tepes szülőháza közvetlen a vár főbejáratánál, a híres Óratorony mellett található. Egy középkori hangulatú, rémisztő vámpírgiccsszobrokkal megbolondított étterem működik benne. Rögtön fejest ugorva a kalandokba betértünk egy kávéra a Drakula-presszóba. Sajnos semmiféle gyanús, vérszívó tevékenységre utaló jelre nem akadtunk, bár a felszolgáló rendkívül mogorva volt, de ez még nem ok boszorkányégetésre. A románok hozzáállása felemás nemzeti vámpírjukhoz. Ceausescu, a "vörös Drakula" 1989-es kivégzéséig Stroker könyve nem jelenhetett meg, és tilos volt bármiféle összefüggést keresni vagy hangoztatni az egykori uralkodó és a vérszívók között, hiszen a románok, ha nem is a legnagyobb, de egyik nemzeti hősüket tisztelik III. Vladban. Csak 1989 után ébredtek rá, hogy a vámpírhistóriából pénzt lehet csinálni, és Drakula végre kimászhatott a kriptából, hogy fellendítse a romániai turizmust. A Karóba húzó Vlad Tepes annak a II. Vladnak fia, akit a Dracul, azaz Sárkány lovagrend tagjaként Vlad Dracul néven ismertek. Ez a szó nagyon hasonlít a helyiek ördög szavára (ez mozgatta meg Stroker fantáziáját is). 1460-ban Vlad a pápa felhívására hadjáratot indított az ozmánok ellen, de sem a magyarok, sem a kereskedővárosok nem segítették, sőt Mátyás király még egy trónkövetelőt is támogatott vele szemben. A dühös uralkodó büntetőhadjáratot indított Brassó ellen, ahol több száz kereskedőt a kor szokásai szerint karóba húzatott, és a krónikák szerint élvezettel nézte végig szenvedésüket. A nép ettől kezdve Vladot a csöppet sem hízelgő Karóba húzató néven emlegette. 1462-ben a törökök elözönlötték Havasalföldet, Brassó is lázongott a totális hatalomra törő Vlad ellen, és bepanaszolták Mátyás királynál, aki Visegrádra, majd Pestre száműzte. Később csatlakozott Mátyás keresztes hadjáratához, és megpróbálta visszaszerezni trónját a törökökkel szimpatizáló III. Basarabtól, de az összeesküvők végül lenyakazták. Drakula Land Sem a Drakula-szobor kihívó, de szomorkás szeme, sem a kétes forrásokkal és ellentmondásokkal teli történelem nem segített közelebb jutni az igazsághoz. Ezért inkább benyomásainkra hagyatkozva felmentünk a híres Óratoronyba, hátha a magaslesből észreveszünk legalább egy vérszívó alakot. Ide, Segesvár mellé akarnak építeni egy Drakula-parkot, amely állítólag hullámvasútjaival mágnesként vonzaná a külföldieket. A beruházás kimenetele kétséges, hiszen az a turista, aki Romániába látogat, nem biztos, hogy vidámparkban szeretne vattacukrot majszolni, inkább a vadromantikus természeti és történelmi tájra kíváncsi.