Egy titokzatos vámpír

Néhány estével ezelőtt tudomást szereztem arról, hogy másik vámpír érkezett New Orleans-ba. Találkozni akart velem, a St. Louis temetőnél, úgy döntöttem megyek. De előtte lévő este Helenának elmondtam, hogy nem tudunk azon az estén találkozni. Meg is értette. Otthon adódtak inkább gondok. Claudia megsejtette, hogy valamire készülök. "Hová mész?" kérdezte. "Közöd?" szóltam vissza. "Ne, de az apám vagy." "És aztán?" "Kivel találkozol?" "A barátnőmmel oké?" üvöltöttem rá. "Neked van barátnőd?" kérdezte megdöbbenten. "Szerinted még is hová járok el minden este?" "Ő is vámpír?" "Nem, de megígértem neki, hogy azzá teszem, hogy sokáig együtt lehessünk." "És, hogy hívják?" "Helena." "Bemutatod?" "Be, de csak akkor, ha megígéred, hogy most hagysz elmenni és nem követsz." "Rendben." vigyorgott Claudia és végre hagyott elmenni.
Kiment a lakásból és elsiettem a temetőbe, jócskán elkéstem. Arion volt az, ő is Akasha utodja, akár csak én. De ő öregebb nálam. Sokkal. Ideges volt. "Hogy képzeled, hogy elkésel, mikor én hívlak?" üvöltött rám és dühöngve egy padra lökött.

"Mi a franc bajod van?"kérdeztem vissza. "Az, hogy elkéstél, tudod nem érek rá. Két óra múlva a hajónál kell lennem, megyek Európába." magyarázta dühösen Arion. "Miért akartál velem beszélni?' kérdeztem. "Megölted Eva-t!" üvöltötte. "Én? Ki az az Eva?" "A társam." "Én biztos nem öltem meg." "Dehogy nem, 40 éve." "Rosszat álmodtál?" kérdeztem, miközben felálltam a padról, de Arion visszalökött. "Maradj nyugton. Magyarázd meg, miért tetted?" fagatott. Közben fogalmam sem volt, miért csinálja ezt, mivel nem ismertem Eva-t. "Amiről nem tudok, azt nem tudom megmagyarázni, akár milyen furcsa." magyaráztam neki, ő még nálam is butább volt. "Santiago azt mondta te voltál." "Santiago hazudik." feletem. "Semmi közöm az ügyhöz, nem is tudtam, hogy van társad." "Tényleg nem? Miért hazudsz?" "Nem hazudok!" üvöltöttem rá, erre behúzott egyet. Nagyon fájt, ő erősebb voltnálam, így könnyedén fájdalmat tudott nekem okozni. "Miért tetted?" kérdezte miközben sípcsontot rúgott. "Mielőtt megölnél, SEMMI KÖZÖM HOZZÁ!" ordítottam. "Engem nem tudsz átverni." "Fogd már fel, hogy nem tudom miről beszélsz." mondtam olyan meggyőzően, ahogy csak tudtam. Louisnál is ez szokott bevállni. "Komolyan?" kérdezte kicsit lágyabban. "Tényleg nincs semmi közöm az ügyhöz." magyaráztam neki és megpróbáltam kedvesnek, törődönek tünni. "Most menj szépen és szállj fel a hajadró, ja és ha arra jársz üzenem Santiagonak, hogy nézzen a háta mögé a sötét utcákon." mondtam neki és útjára indítottam.