Az új év

Rengeteget gondolkodtam, hogy így új év napján melyik történetemet meséljem el nektek. Úgy döntöttam, hogy az 1799-1800-as ünneplést mesélem el. Ekkor már New Orleansban éltem Claudiával és Louisszal. Meghívtak minket egy új évváró bálra, ami olyan nyolc körül kezdődött. Claudiát leraktuk, hogy legyen a gyerekek között, mi magunk Louisszal pedig elmentünk, hogy megnézzük milyen a buli.
Remek volt a hangulat, táncoló grófnők és grófok. Szaladgáló gyerekek, magával ragadó lágy zene. Kiszemeltem magamnak egy fiatal, élettel teli nőt, aki odalépett hozzánk. "Jó estét uraim." köszönt. "Remélem élvezik a mulatságot." ő volt a házigazda lánya, mint később kiderült. Engem imvitált ki a kertbe, hogy megmutassa a virágokat. Nem mintha érdekelt volna. Oda szórítottam a kerítéshez.

"Na, de uram, ez még korai nem? " kérdezte mosolyogva. "Félreért kedvesem." feletem neki és kiszívtam a vérét, de csak annyira, hogy haldokoljon, így életben maradt. El akart futni, de én nem engedtem, kiveittem a közeli temetőbe és lefektettem egy kriptába és ott maradtam mellette. Eszméletlen volt, de aztán kis idővel később magáhoztért magához tért és vad sikoltozásba kezdett. "Ki maga, az ördög?" kérdezte sírva. "Ugyan már." legyintettem. "Csak nem fél?" "Félek." válaszolta. "Mit csinál velem?" "Eltemetem tissztességesen." feletem. Láttam, hogy egész testében remeg és legszívesebben elkezdene tovább sikoltozni. "Megbántam a bűneimet." mondta. "Esküszöm, nem teszek semmi rosszat, soha többé." "Hát ezt nem hiszem." nevettem kajánul. A lány reszketett, mintha csak magamat láttam volna, mint amikor... öhöm... hagyjuk... Szóval nagyon reszketett. Én pedig röhögtem, mintha semmmilyen érezés nem lakozna sötét lelkembe, pedig több volt benne, mint az ember hinné, több...
Louis lépett be a kriptába, karjában Caludiával. Idegesen lerakta a gyereket a földre, majd rám üvöltött: "Mi a fenét csinálsz? Veszélybe sodorsz a meggondolatlanságoddal mindannyiunkat!" "Hagyjál Louis." feletem és a lányt befektettem egy koporsába, az össze aszott test mellé. Sikítozni kezdett és ütögetni a koporsó belsejét. "Miért csinálod ezt, Lestast?" "Mert kedvem telik benne." válaszoltam.