Félelem és reszketés New Orleansban Ezen az éjszakán, annyira összevesztünk Claudiával. Kijött a szobájából és leült a kadalló előtt álló kis székre. Felhúzta a lábait és én a zongoránál ülve megkérdeztem tőle mit akar. "Téged ki tette vámpírrá? Ki az a vámpír?" kérdezte gúnyos hangon. "Nem mindegy?" kérdeztem vissza majd tovább olvastam a kottát. "Hogy történt?" kezdett kihozni a sodromból. "Ez meg, hogy merült fel benned?" "Miért nem mondod el? Olyan kíváncsi vagyok!" mondta. "HAGYJ BÉKÉN! MEGMONDTAM, HOGY SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!" aztán Louishoz fordultam. "Lousi, csinálj vele valamit!" ordítottam rá. Claudia kirohant a szobából, én meg utána "Kinyírlak!" üvöltöttem utána. Ennek hallatán Louis utánam sietett és megállított még mielőtt utolérhettem volna. Megszorított a karomat és csak ennyit mondott: "Hagyjad, majd én haza viszem. Menj vissza a házba!" Hallgattam rá, mikor így beszélt velem, mindig hallgattam rá és úgy cselekedtem, ahogy kívánta. Olyan volt, akár egy mesebeli angyal vagy egy tündér. Ilyen voltam én is mikor foglalkoztam vele meg támogattam, például találkozásunk éjszakáján vagy Claudia érkezésekor. Visszamentem a házba. Leültem a kanapéra, ahol megtaláltam Louis könyvét. Egy verses kötet volt, azt nem olvastam el ki volt a költő, aki írta. Bele lapoztam, tetszett amit láttam, bár kifelé mindig is azt mutattam, hogy nem szeretem az efféle halandó dolgokat. Amikor még iskolába jártam, rengeteget olvastam, papnak tanultam. Apám azonban kivett az iskolából és elégette a könyveimet. Louis lépett be az ajtón, de valamiért idegesség áradt belőle. Mikor megfordult láttam, hogy a kezében van egy anyagcsomó. Mikor közelebbről megnéztem, előtünt a szőke haj, Claudia feküdt ott. Nem halottam a szívverését, haldoklott. "Mi történt?" kérdeztem aggódva és átvettem Claudiát Louistól, majd leültem a kanapéra, ölemben a lánnyal. "Megtámadták. Látták az emberek mikor ölt. Neki dobtak egy fákláyt, amitől meggyúlladt, majd szíven szúrták egy késsel. " zihálta. "Úristen... meg fog halni. Vért kell kapnia." mondtam és kiharaptam a csuklómat, majd Claudia szájához emelte. "Igyál." mondtam neki halkan és Louisra néztem. "Hoznod kell egy embert, vérre van szüksége neki is és nekem is." Louis elrohant és én Claudiát itattam. "Igyál szépen!" már fájdalmas volt, ahogy kis fogait a csuklomba mélyesztette. Mire Louis visszatért, már én is kábult voltam, nem csak Claudia. A nő, akit Louis hozott, azonnal megfosztottuk a vérétől. A csuklóját odatartottam Claudiának, aki bágyadtan kezdte el szívni a vért. Én magam pedig a nyakához mentem. Kevesett ittam, hogy Claudiának elég maradjon. Pár nappal később jobban lett, de nem tudta, hogy az én véremet kapta azon az estén... nem mondtuk el neki Louisszal.