Bál... Nem sokkal később, Louis és Claudia kapcsolat ismét megerősödött, erre pont azon az estén jöttem rá, mikor bálba készültünk, bár Claudia nem tartott velünk, de még is épp olyan lelkes volt, mint én vagy Louis. Louis ruháját igazítgatta, mint egy kismenyecske az ura ruháját. Miután elindultunk Louis gondolatai végig Claudiára terelődött, éreztem. "Miért gondolsz rá?" kérdeztem hűvösen útközben. "Mert szeretem." felelte. "Lökött vagy, ez a lány a vesztünkbe visz minket, ha nem tesszük el láb alól." mondtam dühöngve. "Ez a te véleményed." mondta komoran. "Ne merj hozzá nyúlni!" fenygetőzött és megragadta a karomat. "Mert mit teszel?" kérdeztem röhögve és folytattam az utat, Louis rohant utánam. "Ne merj hozzá nyúlni!" üvöltötte. "Ne érj hozzá!" "Nyugodj már meg, nem fogom bántani." mondtam. Betértünk az épületbe, ahol a bált rendezték. A zenész ismerősöm egy rokona rendezte. Zongora szólt és nők meg férfiak táncoltak. Mi csak álltunk és néztük őket. Éreztem a vér szagát, vért kívántam. Észrevettem egy fekete cseléd lányt, aki éppen kifelé ment. "Elmegyek levegőzni." szóltam oda Louisnak és a lány után siettem. A mosdóban kaptam el, amint tiszta törülközőt rakott ki. Mikor elkaptam, még csak a nyakába sem bírtam harapni, mikor Louis lépett be a mosdóba. "Te meg mi a fenét csinálsz?" kérdezte. "Próbálnék enni." vetettem oda dühösen. "Tűnj már el!" De nem ment el, így előtte voltam kénytelen végezni a teendőmet. "Mi a fenének csináltad ezt? Evvel veszélyezteted a helyzetünket." "Caludia is azt tette." mondtam és nem tőrödve vele kimentem. Kint még mindig csodálatos zene szólt és szebbnél szebb fiatal nők táncoltak körös körül. Mind finom uritársaságból származott. A bál után nagy hangja volt a szobalány kivégzésének. Az újság is írt róla, most egyenlítettem Claudiával. Most már az én jó voltamból is címplapra került az egyik gyilkosság, ami hozzánk kapcsolható. Szerencsére senkinek sem sikerült kideríteni a tettes kilétét.