Gyilkosság nálunk Claudia már lassan oly annyira elhidegült tőlem, hogy nem is válaszolt, ha őt kérdeztem. Lousszal egyszer még össze is verekedtün miatta. "Nem gyerek már." suttogta a fülembe Louis. " Nem tudom micsoda, felnőtt nő." bíztatott, hogy vegyem könnyedén a dolgot. Egyik este, vadászat közben éreztem, hogy valaki követ. Claudia volt. Bárhol felismerném. Nem tudtam mire készül, így minnél előbb hazamentem. "Mi ütött belé?" ordítottam Louisra mikor hazaértem, de ő épp ugyan úgy nem sejtette a választ, ahogy én sem. Egyik este arra lettünk figyelmesek, hogy a két szobalányunk, egy anya és a lánya, eltűnt. A két legjobb szoba lányunk volt. Az apa és a fivér jött keresésükre. Louis fogadta őket. Én már akkor tudtam, hogy ő, Claudia volt. Ő tett valamit velük. De mi nem tudtuk a választ, hogy mit tehetett, vagy hova tüntette őket. Valami förtelmes bűz járta be a hátsó udvart. A használaton kívüli konyhából érkezett a kellemetlen illat. Mire lefutottam a lépcsőről a konyha elé, Louis már rég ott volt. Zihálva vettem a levegőt, mivel annyira futottam. Odabent feküdt a két test, a két szolga teste. Biztos voltam benne, hogy Claudia művelt valamit, ez nem kétséges."Átkozott nőszemély!" fakadtam ki, Louis pedig megragadta a karomat és nem eresztett. " Mit akarsz tenni vele?" kérdezte fennhangon. "Mit tehetsz már nem gyerek!" "Tudja!" hátráltam el Louistól. "Tudja, már évek óta, mit lehet kockáztatni és mit nem." miután befejeztem mondókámat elmetem otthonról. Az elhúnyt szolgák rokonaihoz mentem. Az apa és a fivér rendesen be voltak csicsentve. A vérembe átkerülő alkohol mennyiség pedig ártalmas volt. Részeg volt. Dülöngéltem és a kerítéseket bottal ütögettem, hátha valami szép dalt csalok ki belőlük. Nevettem magamon. Legnagyobb meglepetésemre mire hazaértem Claudia még nem volt otthon Louis ült ott egyedül. Fáradtan a szék bárszonytámlájának dőlt és kinyújottam a lábaimat. Jól lakottan mosolyogtam majd Louis felé fordultam. "Eltemetted őket?" kérdeztem. "Nincsenek már ott" felelte aztán folytatta. "De itt van még az apa meg a fivér, velük még el kell intézni ezt a dolgot.""A fivér és az apa nem léteznek többet. A halál elment hozzájuk vacsorára és végső áldást mondott rájuk." magyaráztam, Louis már értette mi történt. Hirtelen éreztem, hogy a fejembe szállt az alkohol és elnevettem magamat, mikor eszembejutott, hogy mit csináltam haza felé az úton. Louis kicsit értetlen fejet vágva méregetett, így folytattam. "A bor." suttogtam végig futatva ujjamat a számon. " Túl sok bort ittak. Azon kaptam magamat, hogy bottal verem a kerítéspóznákat, hátha dallamot csalok elő." mondtam vihogva. " De nem szeretek szédülni. Te igen?" Louis rám nézett, mosolygott, nyilván annak örült ennyire, hogy a bor kedvesebbé tett. Megkért, hogy legyek kedvesebb Claudiával. Ez utóbbi nem jött össze, ahogy hazajött elkezdett velem vitázni, arról, hogy miért lett ő vámpír és, hogy néz ki.