Apám halála

Az események egyre sűrűbben jöttek. Egyre valószínűbb volt, hogy a rabszolgák rájöttek mifélék vagyunk. Apámról jól gondoskodtam még is utáltam. Uri lakomákat kapott, de folyton veszkedtem vele, ő pedig csak bőgött.

Egyik este, mikor éppen kártyavárat építettem a kisasztalon Louis ijedten rohant be, hogy a rabszolgák valamire készültek. Az egyik, Daniel, be is jött, mivel meglátta a fogaimat Louis kénytelen volt megölni. Ekkor ép éppen az apámmal beszéltem a halálos ágyán, vagy is ő beszélt, én csak a körmeimet reszeltem. De meguntam és elrohantam az ágytól.
Apám a bocsánatomért könyörgött, órákon át, végül Louis rángatott oda a halálos ágy mellé. Én letérdeltem a párnájához és csak ennyit mopndtam: "Nincs bennem semmi harag irántad." azzal elmentem az ágytól és megálltam az ajtóban. Hallottam, hogy még nekem kiállt párszor, de már nem mentem vissza, bár belülről szétszaggadta a kín a szívemet kishíján. Alig bírtam megállni, hogy ne rohanjak oda hozzá, hiszen még is csak az apám. De végülis kelletlen hangon szóltam oda Louis-hoz: "Öld meg!" aztán kimentem és megpróbáltam beszélni a rabszólgákkal, de amint lementem a kunyhókhoz, azok elszaladtak, szét széledtek. Szóval tényleg tudták. Egyikük viszont óriási üvöltözésbe tört ki, franciául üvöltötte nekem: "Gyilkos!! Átkozott gyilkos!!" Utána szaladtam és kiszívtam a nyakát, átkozottul szomjas voltam, nem úgy, mint Louis. Ő csak állatoknak a vérével táplálkozott, mivel irtozott a gyilkosságtól. Sosem értettem miért. Hiszen ez az élete a vámpírság. De ezek szerint őt nem így gondolta. Az utóbbi időben kezdtem úgy érezni, hogy dilisnek tart.

Végül is, csak úgy tudtunk elmenekülni, hogy Louis felgyújtotta, emiatt kicsit ideges voltam, mivel a tűz árt a vámpíroknak. Végülis a koporsókkal együtt sietve elrohantunk menedéket keresni. Freniere birtokra, ahol az a bizonyos Babette lakott, akiért úgy oda volt Louis. Nagy nehezen sikerült nála szobát szereznünk. Felvittük a koporsókat és lefeküdtünk. Másnap este idegesen keltem fel, mivel az ajtót kivülről bezárták. Annyira felböszültem, hogy elkezdtem valami rést keresni a falon, ahol ki bírtunk volna szökni. De nem találtunk semmit...