Másodjára találkoztam Louis -szal, mikor könyörgött, hogy öljem meg, végezzek vele. Vámpírrá akartam tenni, el is kezdtük a folyamatot, először látnia kellett egy halandó ember halálát, én segítettem neki.
Louis, gazdag ember volt és nagy ültetvények (Pointe du Lac) tulajdonosa, mindig is fájt a fog a földjére az igazat megvalva. De ezt csak akkor kaphattam meg, ha őt vámpírrá teszem. Ez nehéz volt, mivel látszólag irtozott a halától, a szenvedéstől, a vértől. Az első ember, akit a szeme láttála őltem meg, az a rabszolgák felügyelője volt. Éppen aludt, mikor rá támadtam.
Végig nézte, ahogy a felügyelő felébredt, a tekintete riadt volt, még talán egy kicsit én is sajnáltam, de ebben a pillanatban ez nem érdekelt. Rátámdatam, próbált lelökni magáról, de nem sikerült, szenvedett, harcolt az életéért. Megfosztottam a vérétől. Azonnal nem halt meg.Egy órán keresztül néztük a haldoklását. Ekkor mindig egy furcsa, szív melengetőérzés fogott el, mint minden ilyen pillanatnál.
Ezen is túl kellett esnie, hiszen ez is az átváltozásának egy része volt.
Ahogy kezdett rajta urrá lenni éreztem, hogy egyre kevébé csodált és ez dühvel töltött meg, hiszen rengeteget tettem érte, már így is.
Mikor visszamntünk a Pointe du Lacra és ő lefekedütt a lépcsőre, ott, ahol az öccse levetette magát és meghalt. " Meg akarok halni." mondta rémülten."Most már gyilkosságban is vétkes vagyok. Nem tudok élni." Én csak kinevettem, hiszen feleslegesen fecsegett. Ha egyszer vámpír lesz úgy is ölni fog, még is tud élni.
Végül is annyira felbosszantott, hogy neki ugrottam, fogaimat a torkába furtam, de ő lerúgott magáról. "Azt hittem, meg akar halni, Louis." mondta kicsit értetlenül. Ott feküdt tovább, én a szemében nézett. Láttam rajta, hogy nehéz gondolatok gyötrik, így minél előbb túl akartam rajta lenni. "Figyelj rám Louis" mondtam és leheveredtem mellé a lépcsőn. Kicsit visszahőkölt. Körülfogtam a jobb karommal és a mellkasomhoz húztam. Mikor moccani próbálta jobb kezem ujjait a szájára szórított. "Maradj nyugton. Kifogom szívni a véredet, míg csak a halálküszöbéig nem érsz. Maradj csandben, olyan csndben, hogy halljad véred áramlását az ereidből, az én ereimbe." Nyakába mélyesztettem a fogaimat. Mikor már végeztem, oda sugtam Louisnak "Figyelj rám, tartsd nyitva a szemedet." Láttam rajta, hogy élvezi a dolgot. Egy ideig még átölelve tartottam, aztán Kiharaptam a csuklómat és az ajkára szorítottam, hogy megigya a véremet. "Igyál, Lousi!" parancsoltam rá. Mikor vége lett a dolognak és elhúztam a karomat, láttam rajta, hogy még akarná a véremet szívni, utánam akart kapni, így gyorsan a lépcső aljához siettem, jó messze tőle.

Ennek köszönhetően sikerült vak apámmal Louis birtokára költözni. De azon az éjszakán nem ott aludtunk, hanem a folyógátnál volt egy kis szoba, ahol a koporsómat tartottam. Mivel neki még nem volt sajátja és közeledett a nap kelte az enyémen kellett osztoznunk. Félt a bezártságtól, de kis unszolás után sikerült rávennem, hogy feküdjön be a koporósba, hiszen a vámpíroknak nincsenek félelmeik, ez csak a tudatában volt, jó mélyen elásva. Én befeküdtem a koporsóban, ő pedig fölém feküdt. Lezártam a fedelet. Úgy éreztem utálattal tölti el a közelségem...