Maszkabál

Bolond, színes forgatag,
magához húz, elragad.
Egyre járja őrült táncát,
mindenki keresi, váltja párját,
száguldoznak, lökdösnek,
ámokfutnak, felöklelnek.
Ha nem állsz fel eltaposnak,
ha felállsz elnyel a forgatag.
Míly csodás kavarodás,
míves-maszkos álarcosbál.
Itt egy ügyes tűznyelő,
ott egy képzett vízszerelő.
Sok ismeretlen körülötted,
akkor is ha régen ismerted,
csak azokban bízhatsz meg,
kiknek maskarádéját kiismerted.
Másoknál nem tudhatod,
mit rejtenek az álarcok.
Erre van az angyalarcú,
bőre alatt, a halál lapul.
Arra a szelídképű szörnyeteg,
melette a jóképű féreg.
Szembe táncol a hős lovag,
egy semmi a maszk alatt.
Félreállva az őrültek,
nézik a vidám fergeteget,
nem értik színjátékukat,
mert ők nem viselnek maszkokat.
Amott félelmetes gyöngéd,
mellette csúf bányarém,
de a maszkja alatt mi van,
megtudja hamarosan.
Pörög-forog a társaság,
a tarka tornádó meg nem áll.
Oda a bizalom, nincsen biztos,
nekem e vers is maszkom.