Miért van az,hogy titkon fájó könnyeket ejtünk Ha a múlt emléke énekel? Találhat szebbet,jobbat lelkünk De azt az egyet nem felejti sohasem

A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást. A legdrágább szíw inkább wérzik, de nem sebez meg soha mást.

Ne sírj, ha lemegy este a nap, mert a könnyektől nem fogod látni a csillagok szépségét.

MINEK AGGÓDNI???
Miért aggódsz? Az életben csak két dolog miatt kell aggódni: Egészséges wagy? Megbetegedtél? Ha egészséges wagy, nincs okod aggódni. Ha beteg wagy, csak két dolog miatt aggódj: Meggyógyulsz-e wajon? Wagy netán meghalsz? Ha meggyógyulsz,nincs okod aggódni. De ha meghalsz, csak két dolog miatt aggódj! A mennybe jutsz, vagy a pokolba. Ha a mennyországba jutsz, nincs okod aggódni, de ha a pokolba kerülsz, annyira elfoglalt leszel a barátaid üdwözlésével, hogy nem marad majd időd az aggodalomra. Tehát, miért aggódni? LÉGY BOLDOG!!

Mély sebet ejt rajtad az élet, Mély sebet, mi megölhet téged. Lásd meg kínodban a szépet, Ez az élet nem érhet véget! Ne engedd, hogy megsebezze szívedet a bánat, Mert a szomorúság nagy erőkkel támad. Megmarja a szívet, pusztítja a létet, Hogy ne legyél többé, hogy ne legyen reményed.

Csend van, nyugalom, körülötted néma falak
Semmi nem mozdul és semmi nem halad

Mégis a füledbe ordít a szívedbe mar
Az agyadat tépi, földdel eltakar
Bánt, kínoz, nem tudod miért
Nem tudod mi ez, de éget még.

Szobádon nincs ajtó, csak egyetlenegy ablak
A kinti dolgok most is hidegen hagynak
Mint mindig, ha nézed ahogy rohan kint a világ
Itt benn pedig csend van, állókép a szobád.

Mégis a füledbe ordít a szívedbe mar
Az agyadat tépi, földdel eltakar
Bánt, kínoz, nem tudod miért
Nem tudod mi ez, de éget még.

Lelassult mozdulatok, reménytelen kísérlet
A falkaparástól az ujjad bevérzett
Szabadulni próbálsz, az életbe vágysz
Ugye egyedül nem megy, hát mondd: mire vágysz?
Csak van még valaki, aki olyan mint Te
Ha rátalálsz, tedd hát te is ezt vele.

Hogy : a fülébe ordíts, a szívébe marj
Az agyát tépd, földdel eltakard
Bántsd, kínozd, csak ne fakassz vért
Jusson eszedbe: veled is ezt tették!

Csend van, nyugalom, körülötted néma falak
Semmi nem mozdul és semmi nem halad

Mégis a füledbe ordít a szívedbe mar
Az agyadat tépi, földdel eltakar
Bánt, kínoz, nem tudod miért
Nem tudod mi ez, de éget még.

Szobádon nincs ajtó, csak egyetlenegy ablak
A kinti dolgok most is hidegen hagynak
Mint mindig, ha nézed ahogy rohan kint a világ
Itt benn pedig csend van, állókép a szobád.

Mégis a füledbe ordít a szívedbe mar
Az agyadat tépi, földdel eltakar
Bánt, kínoz, nem tudod miért
Nem tudod mi ez, de éget még.

Lelassult mozdulatok, reménytelen kísérlet
A falkaparástól az ujjad bevérzett
Szabadulni próbálsz, az életbe vágysz
Ugye egyedül nem megy, hát mondd: mire vágysz?
Csak van még valaki, aki olyan mint Te
Ha rátalálsz, tedd hát te is ezt vele.

Hogy : a fülébe ordíts, a szívébe marj
Az agyát tépd, földdel eltakard
Bántsd, kínozd, csak ne fakassz vért
Jusson eszedbe: veled is ezt tették!