Soha már
2007.05.12. 16:06
"Dermedt könny koppan, idegen neki a föld, Nem moccan..."
Soha már
A tompa, zajos, üvöltő csend Ezer tőrével sérti fel szívemet. Keserű vérem alázattal csordul, A hűvös padlón elterül, felém fordul – várom, és sűrű mélyében önmagamat látom. A forró, vörös nedű felszínén zavartan reszket egy sötét alak, körülötte időfalak, s a percmutatók szörnyen lassú tánca, a fiatal est homlokránca. Zord, ítélő hatalma alatt lelkem sziklavára összeroppan, Dermedt könny koppan, idegen neki a föld, Nem moccan …
Nem jön el a következő pillanat, Soha, soha nem jön már, Hitetlen’ vár a megváltott ember, S a Gonosznak mélységet tár, Hogy feszüljön bele, Lüktessen a kiégett emberben, Porból lett testben, teremtett lélekben, Ebben az életben a holnap, A holnap nem rám vár … Vagy ha mégis … Nem jön el soha, soha már.
|