Requiem

Holdtalan, hideg, öreg éjszaka
szól némán elárvult szívemhez,
szánakozva megsimogat,
s elküldi utolsó ajándékát

Pókhálóként fonódik körém
a lélek-karcsú bűvölet,
de más ez az ölelés:
egy gyilkos szerető érintése

Lezáruló szemeim rejtekéből
az árnyék-illatú örvény
bántó, fekete ragyogása előcsalja
a félelem ékkőzöld könnyeit

Szikrázó fénnyé teljesedő
gyönyörű fájdalom sodor
halványuló álmaim ködén át
egyre messzebb a létezéstől